A filmproducerekről

Bryan Reichhardt

Bryan Reichhardt egy díjnyertes filmes, akit kulturális kapcsolatokról szóló történetek érdekelnek. A Képek egy hirosimai iskolaudvarból a harmadik egész estés dokumentumfilmje. Reichhardt jelenleg számos új projekten dolgozik a kultúra, béke és megbékélés témájában.

Sizumi Sigeto Manale

Sizumi Sigeto Manale egy japán táncos, előadóművész, koreográfus, rendező, író és filmproducer, aki Hirosimában született, és Oszakában nevelkedett. Munkáival számos díjat nyert, többek között a 2010-es Maryland állam Montgomery megyei a „Művészetek és a humán tudományok kiemelkedő művésze és tudósa” díjat és a televíziós ACE-díjat.

EZT MONDTA A FILMPRODUCER

Számomra a hirosimai iskolások rajzai és kalligráfiája egy csoda bizonyítékai, melyek az emberi jóság egy újabb szintjét képviselik.

Először három, Hirosimából és Nagaszakiból származó hibakusa (atombomba-túlélő) társaságában láttam ezeket a rajzokat – Josio Szato (75 éves), Sotaro Kodama (76 éves) és Kazuhiro Josimura (65 éves). A Mindenszentek egyházban voltunk Washingtonban, 2006. augusztus 9-én.

A rajzokat gondosan eltávolították egy tiszta papír kartondobozból. Bár a penész és a nedvesség kissé megviselte őket, meglepő módon még 59 év után is tele voltak a hirosimai iskolások energiájával és lelkesedésével, akik készítették őket.

Rögtön tudtam, hogy ezeket a rajzokat meg kell őrizni ahhoz, hogy életben tartsuk nemcsak az alkotóik reményeit és álmait, hanem egy tragikus időszak történetét is, amelyet gyermekként megörökítettek. A restaurációt sürgősen el kellett kezdeni.

Amikor kivettem a rajzokat a dobozból, olyan színesek és elevenek voltak, mintha a gyerekek épp akkor fejezték volna be őket! Megdöbbentem, és nem találtam szavakat erre a csodára.

A rajzok az egyik hibakusát, Josio Szatót visszaemlékeztették a történtekre. Bár jelenleg Tokióban él, úgy mesélt gyerekkori emlékeiről és Hirosimáról, mintha még mindig ott lenne.

Aztán kérdések merültek fel. Mivel a rajzok 1947-ben készültek, azon tűnődtünk, hogy vajon tényleg virágoztak-e cseresznyefák Hirosimában, mint ahogy az a rajzon volt látható. Tényleg gyönyörű volt a város? Állt még a vidámpark?

A Honkava Általános Iskoláról készült 1947-es fotók lepusztult romokat, betört ablakokat és ajtókat mutattak. De a tanulók azt rajzolták le, amit a szívükkel láttak.

Egy másik hibakusára mély benyomást tettek a gyerekrajzok. A harmadik meg lefényképezte őket, hogy megőrizze az elevenségüket.

Mindenki számára inspiráló pillanat volt – mintha csak kincsre bukkantunk volna. Különösen japánként könnyű átérezni a gyerekek által kifejezett érzelmeket, és együtt érezni velük. De a rajzoknak sokkal egyetemesebb üzenetük van, egy konkrét nézőpontból, amely túllép konkrét helyeken.

Ez pedig a jelen generáció felelőssége, hogy megőrizzük az itt talált történelmet, és továbbadjuk a jövő nemzedékeinek. A rajzok restaurálásával és megőrzésével az amerikai állampolgárok és a washingtoni egyház híveinek kedvességét is elismerjük, akik 1947-ben az USA és Japán kapcsolatának legnehezebb időszakát élték át.

Egy dokumentumfilm tűnt a legjobb közvetítő eszköznek arra, hogy minél több emberrel megismertessük a rajzokat és a történetüket, valamint, hogy demonstráljuk a jelentőségüket a társadalom és a mai világ számára.

A film a rajzok készítőinek személyes beszámolóit mutatja be, akik iskolásként túlélték a hirosimai atomtámadást, valamint azt az empátiát, melyet e támadás váltott ki egy washingtoni egyház tagjaiból. Szerencsére 2007 telén a Mindenszentek unitárius egyház összeszedte a restauráláshoz szükséges összeget. Amikor hallottam az erőfeszítéseikről, úgy éreztem, hogy a saját gyerekeimnek is adtak a kedvességükből. Ez egy mélyen megindító történet, és a rajzok, melyeket az egyik legsúlyosabb ember által előidézett katasztrófa áldozatai készítettek, még ma is szólnak hozzánk.

A Képek egy hirosimai iskolaudvarból egy oktatási kezdeményezés, melynek célja, hogy bemutassa a gyerekeknek és a nagyközönségnek, hogyan lép túl az élet a testi és lelki megpróbáltatásokon. E tragikus történelmi epizód bemutatásával a film új nézőpontot nyújt a gyerekek számára saját életükről.

Reméljük, hogy aKépek egy Hirosimai iskolaudvarból című dokumentumfilm amerikai és japán közönségnek történő bemutatása által felelősségérzetet tudunk csepegtetni a történelem megőrzését illetően, hogy tanuljunk a múltból, és terjesszük a békét és harmóniát a világban.

– Sizumi Sigeto Manale